| Esti mesék : Tom és Hugo kalandjai a zord sárkánnyal |
Tom és Hugo kalandjai a zord sárkánnyal
2009.11.23. 19:48
Az első kaland, ami elbeszéli hogyan rabolták el a csodaszép Királynőt, és hogyan szabadította ki Tom és Hugo, a két bátor hős. Tom és Hugo kalandjai a zord sárkánnyal
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép Királyság, és volt egy csodaszép Királynő meg egy szexisten hóhér. (Leköptem a papírt). Miután leköptem a papírt, két hősünk az Északi fenyvesbe indult vadászni (csak ketten mentek az összeesküvés elkerülése végett, na meg hogy a vaddisznópörköltet ne kelljen az udvartartással megosztani). Már csorgott a nyáluk az éhségtől, mely oly elviselhetetlen bűzt árasztott, hogy az összes vérfarkast a közelbe vonzotta. Az ég elsötétült, a farkasok hápogva és rózsaszín, szivecske formájú pupillájukat meresztgetve közeledtek. A Királynő röhögő görcsöt kapott, a lova felmászott a fára, Tom pedig a rózsaszín pupillák okozta undortól vezéreltetve egy közeli bokor mögött finoman és nőiesen elhányta magát. Miután káromkodva előkotorta és felvette az UV szűrős, több millás napszemcsijét (mellyel már védve volt a rózsaszín lézerfénytől), véres bárdját feje felett lengetve egyetlen ugrással a vérfarkasok közt termett (és igeeen a taft még mindig tart), majd egy-egy jól irányzott suhintással lesújtott, s a farkas fejek porba hulltak dicső lábai előtt. Diadalittasan fordult meg, hogy Királynője elismerését fogadja…
Tom: De hol a fa**ban van a Királynő?!
Királynő: Repülööök!
Tom: Pedig ma még nem is szívott… és mérges gomba sincs a közelben…
Királynő: Itt fent te tuskó…
Tom: Megyek Felsééég! ...
… És Tom szélsebesen előkapta aaa (nem, nem AZT), szóval a gyógy és egyéb fűvel teli szelencéjét, és már repült is a Királynő után. Szélsebesen hasította a kék eget (és a taft még mindig tart) s közben énekelgetett: „Kék az ég és zöld a fűű…”. Már majdnem utolérte a sárkányt, amikor zuhanni kezdett. Hirtelen beleharapott a sárkány farkába (természetesen a fogai nem törtek ki, hála a Colgate hatásnak). A sárkány azonban megérezte a fűszagot, előjött a szénanáthája, eltüsszentette magát, Tom pedig a mélybe zuhant.
Egy fenyőfa tetején ért földet (és igen, a taft még mindig tart), majd siránkozva realizálta, hogy a segge telement tüskékkel, és a piros csipkés tangájáról is leszakadtak a masnik. Kivágta maga alatt a fát, és elindult, hogy felkeresse a Sárkányvölgyet. Erősítést akart kérni Hugotól, de mivel lenn nem volt térerő, visszamászott egy fa tetejére, ami ismét két masnijába került a piros csipkés tangájáról…
Hugo megérkezett, a Tom melletti fenyőfán landolt, ám a Hello Kitty-s ejtőernyő madzagja rátekeredett a bokájára, Hugo pedig lezúgott a fáról. Lenn eszébe jutott, hogy tériszonyos, és lehányta Tomot (a taft átmenetileg nem tart), aki a patakhoz sietett, hogy megfürödjön. Közben az erdő minden kis és nagy vada összegyűlt a szexi meztelen felsőtestét csodálni, és a röhejes szakadt tangán derülni. Az őrjöngő állatok pillanatok alatt elkapkodták Tom ruháit, aki az út további részét Hugo Hello Kitty-s ejtőernyőjébe burkolózva volt kénytelen megtenni…
Tom: Tisztában vagyok vele, hogy egy szexisten vagyok, de ez azért akkor is túlzás…
Hugo: Most mi bajod?
Tom: Hogy egy röhejes Hello Kitty-s vacakban flangálok!
Hugo: Szerintem szexi!
Tom: Kuss!!
Hugo: De télleg…
Tom: Akadj le rólam!
Hugo: Ne értsd félre, csak kilóg a segged…
Tom: Jaa… ez esetben télleg szexi!
Hugo és Tom mendegéltek tovább az erdőben, az állatok nagy örömére, de aztán hirtelen kiértek a fák közül, és a város körüli mezők szélén találták magukat. GPS hiányában azonnal eltévedtek a kurvanagy kukoricatábla kellős közepén, és este lett, mire kitaláltak Morgókecske ember lakta területére. Ahol természetesen rögtön megtámadta őket egy morgó kecske. A két szerencsétlen hülye futott az életéért, de Hugo még szerencsétlenebb és még hülyébb volt Tomnál, ezért ő rohant hátul, amit persze később meg is bánt, a kecske ugyanis igen mély benyomást tett a hátsó felére, így Hugo gazdagabb lett egy törött szarvval, és egy vérző seggel.
Útjukat Nemaz Óperenciás tenger felé voltak kénytelenek folytatni, ahol is Odafagy városában megtalálták a gyógyírt Hugo sajgó hátsójára. Így végre Tomnak sem kellett megszakadnia Hugo cipelésében, és le is pihenhettek éjszakára, ami mindkettőjük kinézetének jót tett (és újra hatni kezdett a taft). Reggel, miután Hugo szépre kifényesítette a páncélját a kecsketámadás utáni dzsuvától, és Tom is tökéletesen belőtte a séróját, újra folytatni akarták az útjukat, azonban közbejött egy hangyányi gubanc a tervben, méghozzá a városi helyőrség képében. A fess egyenruhások (de nem olyan szexik mint Tom) elhurcolták hőseinket, miközben valami „időbennembefizetettvároshatárátlépésiadó”-ról hadováltak, és a hősies küzdelem és káromkodás ellenére sikerült odafagyasztaniuk őket a piactér közepére.
Eközben a Királynő: Áááááááááááá!!!
Hugo és Tom pedig: csöpp… csöpp… csöpp…
És a Királynő: Ááááááááááá!!!
És Hugo meg Tom: csöpp… csöpp… csöpp…
És a Királynő: Ááááááááááá!!!
És Hugo meg Tom: csöpp… csöpp… csöpp…
És a Királynő: Ááááááááááá!!!
És Hugo meg Tom: csöpp… csöpp… csöpp…
És a Királynő: Ááááááááááá!!!
És Hugo meg Tom: csöpp… csöpp… csöpp…
És a Királynő: Ááááááááááá!!!
És Hugo meg Tom: csöpp… csöpp… csöpp…
És három nap múlva: csöpp… csöpp… és szabadsáááág!
Nagy duzzogva elengedték őket Odafagyból, ők pedig folytatták útjukat a Délre vezető kereskedelmi úton át egészen a Sárkányvölgyig.
Hittétek, vagy nem, de Sárkányvölgy arról vált híressé, vagyis hát inkább hírhedtté, hogy sárkányok lakják. Az egész völgy telis-teli volt a sárkányok barlangjaival, melyek kivétel nélkül kacifántos, bonyolult, sötét, félelmetes, ijesztő, hátborzongató, végtelen, undorító, veszélyes, titokzatos, véget nem érő, halálos, büdös, nyálkás, nyirkos alagutakként hálózták be az egész országot. Persze alulról. Na hát az egyik ilyen kacifántos, bonyolult, sötét, félelmetes, ijesztő, hátborzongató, végtelen, undorító, veszélyes, titokzatos, véget nem érő, halálos, büdös, nyálkás, nyirkos alagútban volt fogoly a mi szeretett Királynőnk. A bibi csak az volt, hogy nem tudták melyikben, és hogy az állatvédelmi előírások szerint tilos volt sárkányt ölni. Na persze 7 nap 10 éjjel vándorolva (a többin ittak), a Bazinagy Hegység lábánál fekvő utolsó barlangban megtalálták a Királynőt.
Tom: Megöllek, te galád!
Hugo: Azért lecsuknak!
Sárkány: Hörrr…
Tom: Ugyan ki, ha a Királynő a főnökcsaj errefele?
Hugo: A green peace durva dolog…
Sárkány: Hörrr…
Királynő: A pofázás helyett nem akarnátok inkább kiszabadítani?
Tom: Hát ha már nem evett meg…
Királynő: Ja… mer vega…
Sárkány: Hörrr…
Tom: Hugo, mintha korogna a gyomrod…
Sárkány: Hörrr…
Tom: Hugo… KUSS!
Sárkány: Hörrr…
Tom: HUGO BAZMEG ZABÁLJ MÁR VALAMIT….
Hugo: Őőő valami egyéb jó tulajdonsága ennek a dögnek ha már vega meg szénagethás?
Királynő: Más… vagyis aszittem hogy más, de most rátok izgult… (najó Tomra megértem) lehet bigámista is…
Tom: Na télleg nyírjuk ki…
Hugo: Mér? Nekem tökre bejön…
Királynő: A green peace-esek az animal sex-et is büntetik, úgyhogy akkor már inkább Tom verziója…
Tom: Tehát akkor nyírjuk ki!
Hugo: Előbb szőjünk tervet…
Tom: Megvaaan! Hugo eltereli a sárkány figyelmét, addig én kiszabadítom a Királynőt.
Hugo: Mért pont én?
Tom: Most mit parázol? Vega, megenni nem fog, max megdugni.
Hugo: Jó, abban benne vagyok.
Tom: De azért futkoss előtte pár percig, amíg kioldozom a Királynőt.
Hugo: De fáááj a seggem!
Tom: Akkor gyorsan fuss, mert ha utolér, még jobban fog…
Hugo: Oké, kezdhetjük…
Tom elbújt egy szikla mögé (mert az persze evidens, hogy kettejük közül Tomot venné üldözőbe a sárkány és nem Hugot, szép is lenne… ez még viccnek is rossz! Heh!! Hol tart a világ, mégis csak Tom a szexisten…). Hugo pedig elrohant a barlang végébe és agyi szintjének megfelelő módon elkezdett egy cseppkőoszlop körül körbe-körbe rohangálni. Eközben Tom (levette a Hello Kitty-s ejtőernyőt, hogy ne akadjon bele mindenbe), és lapos kúszásban közeledett a Királynő felé. Eközben Hugo szokásához híven elbalf*szkodta a dolgot, elszédült a körbe-körbe rohangálásban, megfejelte a cseppkőoszlopot, ezzel egy tekintélyes monoklit szerezve a bal szemére.
Tom: Ezt a balf*szt…
Királynő: Sose szabadulok ki?!
Tom: Várjon Felség, előbb meg kell mentenem Hugot…
Hugo: Ááááááá!
Királynő: Milyen lehet egy sárkányember?
Hugo: Áááááááá!
Tom: Már amennyiben az „ember” része Hugotól származik?
Hugo: Ááááááá!
Királynő: Tuti pikkelyes lenne, és farka is lenne.
Hugo: Áááááááá!
Tom: Hétfejű pikkelyes Hugo!!!
Hugo: Áááááááá!
Királynő: Ami tüzet okád!
Hugo: Ááááááá!
Tom: Húú akkor még büdösebb lenne a szája…
Királynő: És fű nélkül tudna repülni! Mázlista köcsög…
Tom: És egyszerre tudna hét üveg sört inni!
Csönd…
Síri csönd…
Hullaszag…
Tom: Hugo?... Hugo?!... Hugo!!!... Hugo meghalt!!!
Királynő: Nem, még nem! Nézd! Kilóg a lába a sárkány szájából!
Tom: Ja… és kirúgta a fogát, ami feléd tart, úgyhogy hajolj félre! Na megmentem ezt a szerencsétlent…
Tom útra kelt a barlang túloldala felé, hogy megmentse bajba jutott társát, de a lába elakadt az út közepére dobott ejtőernyő madzagjában, pofára esett, és eltörte a szexi, méregdrága, full extrás, UV szűrős napszemüvegét (de a taft még mindig tart). Káromkodva kotorászni kezdett a tarisznyájában a pót szexi, méregdrága, full extrás, UV szűrős napszemcsije után. Eközben nem vette észre, hogy véletlenül kiesett a fű a táskájából. A sárkánynak persze azonnal kijött a szénanáthája, és 120 km/h-s sebességgel nekiköpte a falnak Hugot. Majd egy újabb, az egész barlangot megrázó tüsszentést hallatott. A fal megrepedt, a barlang hátsó fala beomlott és egy óriási vízáradat ragadta magával hőseinket.
A víz addig sodorta őket, amíg három nappal később a palota sor klotyóiban sikerült felbukkanniuk. A toalettet éppen Theodore foglalta el. A szomszéd mellékhelyiségekből feltörő víz hangja annyira megrémítette, hogy ijedtében beleesett a WC-be. A Királynő és Tom pedig kirepültek a jéghideg csempére. A víz keresztülfolyt a palotán, majd beterítette a virágos kerteket és a veteményest, Rita pedig ujjongva örvendezett, hogy meg lett oldva az éves trágyázás. A palotaőrség persze azonnal a segítségükre sietett, ellátták őket törölközőkkel (a taft még mindig tart), majd amikor Theodore-t is kihalászták a klotyóból, észrevették a sárkány farkát kikandikálni egy másik sloziból.
Királynő: Luigi! Ide hozzám! Vaddisznó nincs, de egy sárkányleves is méltó megünneplése lesz hazatértünknek.
Tom és a Királynő átöltöztek, és boldogan jelentek meg az esti party-n. A sárkányleves borzalmas volt, ezért mindenki inkább az alkoholtartalmú italok ipari mennyiségű fogyasztása mellett döntött (különösen Ric, akit Dany még jól össze is vert, hogy kifosztotta a borospincét). Három napig volt dínomdánom, és boldogan éltek, mert nem haltak meg (kivéve persze a sárkányt).
Két nappal a vigasságok után… miután kijózanodtak és lábra tudtak állni…
Királynő: DE HOL VAN HUGO???
A szerző(k): egy héttel később ájultan találták meg az egyik vécébe beszorulva
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
