Mérnök családi kör

Este van este van, erők egyensúlyban.
Sűrűn van szaffozva az eperfa lombja.
Zúg az éji bogár, sebessége "Vo"
"F" erő hat reá, amitől elindul.
Nyomatéka vagyon valamennyi rögnek,
Axiális békák szanaszét görögnek.
Udvaron a tehén szaggatottan látszik,
Dugattyús szivattyú meleg tejtől ázik.

Kérődzik a tehén, energiát vesz fel,
Mely átalakul, de sohasem vész el.
Küszöbön hasal egy kiszolgált kutya,
Lábát a K2-es képsíkba kinyújtja.
Benn a mérnök vígan elemzi a tejet,
Deformált fiának enged inni egyet.
Körül az aprónép Héron-labda mellett,
Csúszó és gördülő csapágyakat kerget.
Kisebbik fiú radírgumit majszol,
Nagyokat nyel, s közben csavaranyát rajzol.

Forraszt a nagyobbik, nem ügyelve másra,
Favágó lesz ebből, akárki meglássa.
Dudálás hallatszik, hazajött a gazda,
Motorja slusszkulcsát a szögre akasztja.
Időegység alatt lép át a küszöbön,
Családjának legott szép jó estét köszön.
Statikus jó estét kendnek is apjuk,
Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.
Viszonzá a család a szíves jó estét,
S az eldobott kések elkerülik testét.

Egyenesen gyorsul a jó háziasszony,
Illő, hogy férjének nyersanyagot hozzon.
Tálcáján billeg egy jókora dinamit,
Melyet az asztalra ügyesen leborít.
Dübörgő kopogás támad odakint,
Felnéz a gazda, s lányának odaint.
Perdül is a leány, érti ám a dolgát,
Berántja a vándort, s kiveri a fogát.

Megszolgál a vándor, köszönti a gazdát,
A rezonanciától összeveri sarkát.
Az asztal lapjára egy jelfogó kerül,
Mire a vendégünk bizalma megrendül.
De mikor aztán a vacsorának vége,
Kívánják a vándort a kazán fenekére.
Menne is a vándor, de nem hat reá erő,
Segíti a gazda, mint kétkarú emelő.
Először a vándor forgómozgást végez,
Majd gyorsulást kap a szoba közepéhez.

Este van este van, erők egyensúlyban,
Nyugszik a logarléc a szattyánbőr tokban.
A gazda is G súllyal nyomja már az ágyat,
S e hatással szemben ellenhatás támad.

Zánka, 1986. aug. 04-15.

by Plutzer Angi és a nyolcadikos táborozók