|
Északi hadjárat
2010.05.01. 20:13
Teljes cím: Északi hadjárat, avagy a hódító hódok, avagy hogyan foglaltuk el majdnem a Nem Az Enyém De Nemsoká Az Enyém Lesz Birodalmat.
Egy napsütéses péntek délután a Királynő unatkozott, és még kedvenc Hörcsöge, Csincsillája és Oposszuma sem tudta felvidítani. Tehát úgy döntött, hogy időtöltés gyanánt hadjáratot indít a Nem az Enyém de az Enyém Lesz Birodalom ellen. Még aznap délután összehívta az udvartartást a sarki kocsmába, ahol is fejenként egy rekesz sör, bor, whisky, pálinka, vodka, gin, bacardi, jéger, hubertus, mézsör stb.… stb.… mellett közölte briliáns tervét, és rögtön le is vágott hozzá egy messzemenően elvonatkozásoktól mentes toborzószöveget:
- Királynő: Hadba vonulunk! Akit kijelölök, velem jön! Ellenvetés nincs!
Titkos terve az volt, hogy még aznap este mindenkit leitat, és aki a legkevésbé lesz részeg, vagyis aki a legjobban bírja az extrém körülményeket (mint pl. egyenesen menni), azokat magával viszi a csatába, persze szigorúan alkoholmentes állapotban…
Másnap hajnalban, vagyis délben, mert elfelejtették, hogy előző este megették a kakast, ami kelteni szokta őket, sikerült is felébredniük, de olyan sokáig készülődtek, hogy este lett, ezért a Királynőnek elment a kedve aznapra, és úgy döntött, hogy na, majd holnap… szóval másnap délben ahogy felkeltek, útnak is indultak.
Az Északi hadjárat tehát kezdetét is vette, és sikeresen elindultak Dél felé…
Ez azonban senkinek nem tűnt fel, mert még mindenki olyan kómás volt, hogy azt se látták, minek mennek neki éppen. Hugo balszerencséjére Morgókecskén lyukadtak ki, ahol kedvenc morgó kecskéje, aki idő közben visszanövesztette a szarvát, ismét seggbe támadta…
Itt esett le a nép egy részének, hogy rossz felé mennek, úgyhogy visszamentek, de mire elérték Merlint megint nagyon elfáradtak, és úgy gondolták, hogy egyszerűbb, ha megpihennek a kastélyban, ahol sikerült megint jól bebaszni, de a Királynő ezúttal nem tűrt ellentmondást, ezért másnap hulla másnaposan kellett gyalogolniuk/lovagolniuk kinek mi tetszik a Nem az Enyém, de Nemsoká az Enyém Lesz Birodalom felé.
Nos tehát… vándoroltak, vándoroltak, vándoroltak, uzsonnáztak, vándoroltak, vándoroltak, vándoroltak, utóuzsonnáztak, vándoroltak, vándoroltak, vándoroltak, és este lepihentek egy csöndes kis tisztáson az erdőben.
A tisztás hideg volt, nyirkos és hátborzongató. Mivel mindenki be volt szarva a sötét erdőben és nem tudott aludni, ezért Theodore kitalálta, hogy kezdjenek el rémtörténeteket mesélni, Az ötlettel mindenki egyetértett, de Theodore-t természetesen száműzték egy félreeső fa alá, hiszen túl kicsi volt. Theodore ezt természetesen nem vette jónéven, ezért elhatározta, hogy jól megszívatja őket. Miközben a katonák a gagyibbnál gagyibb „rémtörténetekkel” szórakoztatták egymást, Theodore felfedező útra indult az erdőben. eközben bosszúját kovácsolta, de hirtelen félbeszakította egy jellegzetes placcsanás… Theodore sapkája pedig a fél fejével együtt elmerült egy naaagy adag pegazus ürülékben, amiről mind tudjuk, világít a sötétben, szivárványszínekben pompázik és gyémántosan csillog akár a haj a taft után . ezenkívül eszeveszetten büdös. Theodore miután lehányta a cipőjét és megcsúszott és hanyatt bele is esett és előnyösen összekeverte magán a pegazus fosát és saját hányását visszaindult a tisztásra. Amikor a többiek meglátták/megérezték ijedtükben összefosták az egész tisztást és eszeveszett futásba kezdtek, aminek persze az lett a vége, hogy összeütköztek, és az egész befosott ezred egymás hegyén-hátán hevert a tisztás közepén. Ezek után a Királynő vezetésével egy tisztább tisztás felkutatására indultak…
Ezek után egy barlangban töltötték az éjszaka fennmaradó részét, vagyis töltötték volna, ha Ricnek nem PONT A „ dohányzás és nyílt láng használata tilos, mert bányarobbanást okozhat” feliratú tábla alatt jut eszébe rágyújtani egy jó adag füves cigire, ami persze elő is idézte a fent említett bányarobbanást, hőseink tehát a robbanást követően különböző bányajáratok segítségével a világ legkülönbözőbb pontjain lyukadtak ki.
Kezdjük tehát a Királynővel, aki egy távoli országba csöppent, ahol a királyság/nőség egy ismeretlen fogalom volt az emberek számára. Demokrácia volt, mindenkinek megvolt a maga dolga, így tehát a Királynőnek is dolgoznia kellett volna, ami persze mérhetetlen felháborodással töltötte el, Egy nagylelkű paraszt befogadta, és felajánlotta, hogy segít neki beilleszkedni az új környezetbe. Elkísérte saját tanyájára, ahol felesége meg is vendégelte zsíros kenyérrel, amit persze nem volt hajlandó megenni, úgyhogy felültette egy rozoga lovas kocsiba, és elvitte a 180 km-rel arrébb fekvő fővárosi mekibe. A Királynő jól bezabált minden szart, és a visszaúti zötykölődéstől vissza is küldte az anyatermészetbe az elfogyasztott hamburgereket. Mire hazaértek természetesen megint éhes lett, tehát gyakorlatilag ugyanott tartottak, mint az út előtt, tehát : zsíros kenyér… A hangulat oldása végett a háziak megkínálták egy kis házi pálinkával és borral, amitől a Királynőt igencsak megihlette a természet, azonban amint meglátta a kert végében a pottyantós budit, egyből segg józan lett és ordítva elmenekült. A Paraszt azonban gyorsabb volt, és meggyőzte róla, hogy jobban jár, ha a csirkeólban alszik, mint a szabad ég alatt… a Királynő tehát a körülményekhez képest kényelembe helyezte magát pár szalmazsákon a tyúkok között, azonban amint egyet mozdult egy tekintélyes adag földművelő eszköz alatt találta magát (rádőlt a sufni) (( de a taft még mindig tart)). Reggel, amikor a paraszt kihalászta a kapák és gereblyék alól, egyből meg is kínálta zsíros kenyérrel, és felajánlotta, hogy megtanítja használni ama szerszámokat, amelyekkel éjszaka közelebbi ismeretséget kötött… Amint erre sor került véletlenségből sikerült is a paraszt lábába állítani egy ásót, aminél úgy betelt a pohár, hogy a Királynő inkább távozóra fogta a dolgot, és elindult elveszett udvartartásának felkutatására
Eközben Tom megtalálta a béke szigetét. Ami számára persze nem jelentet túl nagy örömet. Ebben az országban nem volt szokás a halálbüntetés, sőt mi több nem is volt rá szükség, ugyanis az emberek idegesítően nagy békességben éltek. Azzal kezdték tehát, hogy elkobozták Tom bárdját és minden más fegyverét (kevés a hely felsorolni), ezenkívül a fekete kámzsát se tolerálták túlzottan, tehát egy kapott egy idétlen hippi cuccot, virágos ingben és szakadt farmerban kellett feszítenie ( de persze még így is ő volt a legszexibb). Ettől azonban olyan idegesen röhejesnek érezte magát, hogy mindenkit meg akart ölni, aki a közelébe került. A háziak, akik befogadták egyből gondoskodtak is a szórakoztatásáról, és elvitték egy meleg felvonulásra. Tom teljesen kiakadt, és ki akart nyírni mindenkit, hazájában ugyanis az összes buzit le kellett fejeznie. Ez azonban teljesen kiakasztotta, hogy ennyi homokos rohangál az utcákon, és senki nem bünteti meg őket (és még ő sem nyírhatja ki őket) sőt érdeklődéssel figyelik tevékenységüket, többek közt felvonulásokat szerveznek nekik (aminek hallatára megint ki akart nyírni mindenkit). Tomot nagy nehezen lefogták, és hogy megnyugodjon egy füves cigit nyomtak a szájába. Ez persze meg is tette a hatását. Másnap hajnalban a jól ismert csipkés tangában ébredt egy szobányi homokos között, (akiken még az se volt…) és természetesen mindegyiket ki akarta nyírni maga körül, de elkezdték üldözni, így hát megadva magát a túlerőnek menekülni kezdett. Felkutatta ruháit és ellopott fegyverei (ami persze nem volt könnyű, hiszen egy szál csipkés tangában kellett végigmasíroznia egy buzikkal teli városon… nem folytatnám…) tehát a fél város a sarkában loholt… nagy nehezen mégis sikerült összevadásznia a cuccait és megszöknie a tömeg elől. Kerített egy lovat is, mivel belátta, hogy egy ilyen országban gyalogszerrel nehezen boldogulna, ekkor azonban kénytelen volt rájönni, hogy per pillanat az ülés elég nehézkesen menne… így hát lovát kantárszáron vezetve gyalogszerrel botorkált tovább, hogy felkutassa szeretett Királynőjét és az elveszett udvartartást…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
